Vörös
Judit
Anyaemlék
Anyák
napja itt van,
szomorú
a lelkem...
Gondolatom
mereng,
könnyben
ázik szemem,
hiába
takarja
arcodat
szemfedél,
emléked
akkor is,
így
is szívemben él.
Ahogy
rád gondolok,
simulnak
ráncaid,
búsan
érintenek
el
nem ért vágyaid,
majd
ősz hajad ismét
régi
színben ragyog,
szólnak
hozzám újra
meghitt,
kedves hangok.
Szeretetem
gyenge,
már
csak sírni képes.
Imájához
csatol
minden
emlékképet,
átöleli
némán,
talán
utoljára,
úgy
helyezi fel azt
hitem
oltárára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése