Heltai Jenő : Dal

Heltai Jenő : Dal

Nekem a kézszorítás nem elég

És nem elég az olvadó tekintet,

Hogyha szeretsz, légy jó és bőkezű,

Adj nékem dúsan, tékozolva mindent.

A karcsú test vakító kincseit,

Az ölelést, mely fojtogat, megéget,

Mindent, egészen, őrülten, vakon,

Minden szerelmet, jóságot, hűséget.

Mindent! Ha szenvedsz is belé, de tűrd

Hogy ifjúságod mindenből kifosszam,

Csak az enyém légy, egyedül enyém,

Úrnőm a jóban, rabszolgám a rosszban!

Ne sírj, ha szánnak, ha körülkígyóz

Az óvatos nők mérges suttogása,

Hogyha szeretsz, ne szégyeld és ne rejtsd,

Szeress! Szeress úgy, hogy mindenki lássa!

Imádj! Bálványozz! Istened legyek

S más Istenektől a szíved ne féljen!

Légy büszke rám és arra, hogy szeretsz.

Nézz a világba gőgösen, kevélyen!

Hirdesd, dalold, kacagd, sírd, hogy szeretsz,

S hogy mindörökre a tiéd szerelmem!

Hogy félve nézzen minden nő reád

És minden férfi engem irigyeljen!