György Emőke:
Fűben fekve
Felettem ég-kék szín, alattam fű-zöld,
Ölében ringat az édes anyaföld.
A fű páráll, mint langyos, házi kenyér,
Puhán cirógat, akár meleg tenyér.
Lelkem ott szárnyal, madárként az égen,
Bárányfelhő nyájat terelget, nézem.
Legyek cikáznak repülőként körbe,
Zúgnak a "motorok" bőszen zümmögve.
Mázsás sóhajok belőlem szakadnak,
Hőség ölel át, mint buja szerető,
Magamat érzem súlytalan szabadnak.
A perc lomha bogár: fűszálon mászik,
A talajjal együtt szuszogva élek,
Szám sarkában önfeledt mosoly játszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése