Az élet bohóca
bohóc vagyok én is, mint annyian mások,
kacagok, nevetek, komédiázok,
lelkemből játszom el az élet muzsikát,
hogy boldognak lássam az emberek arcát.
Nappal,
bohóc vagyok én is, kit kerülnek az álmok,
kinek maszk alatti könnyét soha nem látjátok,
mert minden egyes cseppje láthatatlan lesz,
hogy a szív büszkesége ne csorbuljon meg.
De este,
este, mikor elcsendesül, s elalszik a világ,
leöltöm magamról az álbohóc ruhát,
és hangos zokogással töröm meg a csendet,
megtagadva magamtól minden mosolypercet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése