István Bőr
November 23., 6:50
Itt a hegedűm
Mióta elmentél, jöttöd várom,
"Itt a hegedűm kezemben párom!
Feléd száll érzékeny-édes dalom,"
elkíséri érzelmes sóhajom.
Bezárult az ajtóm mögötted már,
ezután rám csak a bús magány vár?
Hegedűm kezemben, nem is tudom:
zenéjét vajon mikor hallhatom?
Hangja néma lett, csak a szívem sír,
keserű fájdalom! Vajon kibír?
Hulló könnyeim takarják szemem,
Át kell gondolnom újra életem.
A kezem béna, épp, hogy csak remeg,
a húrokat nem szólaltatja meg.
Játszanék zengő, csengő muzsikát,
jusson el hozzád a falakon át.
Hirtelen felcseng bennem egy dallam,
halkan játszom, csupán csak én halljam.
Szívem megremeg, amint hallgatom,
hozzád küldöm vággyal telt dallamom.
Idézet: Kertészné Rotter Eleonóra verséből.
Szép napot.
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése