Emlékek

Bőr István:

Virágok vázában

Szobám falán egy képet nézek,

előjönnek elmúlt emlékek.

Virágzó mezők nyár hevében:

hajladoznak hűsítő szélben.

Nyár lopódzott be a házba,

virágokba mélyen bezárva.

Hideg, ködös téli napokon

felvidít, amikor láthatom.

Virágillat szálldos itt körbe

beivódik szinte mindenbe.

Napfény színe ahogyan terjed,

lelkemben úgy ébred a jókedv.

Ugye, így nem oly komor a tél,

a kandalló - duruzsol, zenél.

Jó forralt bor vacsora után,

indulok is az álmok útján.

Újból virágos réten járok,

körülfonnak édes illatok.

Köztük járva néha megállok:

bódítsatok tarka virágok.