Öreg Marci, jó cigányom,

Heltai Jenő:

Öreg Marci, jó cigányom,

Öreg Marci, jó cigányom,

Szürke madár száraz ágon,

Vedd elő a hegedűdet

Sirassuk a jó időket.

Gyere öreg, ide hozzám,

Huzzad el a kedves nótám,

Egyszerűen, símán, halkan,

Érezzem csak, meg se halljam

Azt a régi magyar nótát...

Tudod-e még? Hogy is volt hát?...

"Szárad a bokor a tetőn,

Haragszik rám a szeretőm..."

Legénykedő, kedves nóta,

Nem hallottam évek óta,

Kiben ez a nóta járta,

Hova lett a pesti csárda?

Akihez sírt a panaszom,

Hová lett a szőke asszony?

Szőke asszony forró csókja?

Elszállt az is, mint a nóta.

Elszállt az is, mint a nóta,

De más világ van azóta!

Régi tüzünk be kiégett,

Vége már a dicsőségnek!

Te is én is megrokkantunk

Hova lett a régi hangunk?

Hova lett a régi kedvünk?

Bizony nekiöregedtünk.

A hegedűd nem úgy szól már,

Nem vagy az már, aki voltál,

Sebaj Marci, így is jól van,

Én se vagyok aki voltam.

Vén költőnek, vén cigánynak

Keze reszket, szíve fáradt,

Le is tesszük már maholnap

Te a vonót, én a tollat.

Elég soká muzsikáltunk,

Szép csöndesen félreálljunk,

A költő is, a prímás is...

Had huzza már egyszer más is!

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,

Az ablakon bedobta tegnap éjjel.

Ó, furcsa ákombákom!

Még meddig élem világom?

Kisasszony napján búcsúzik a fecske,

Elszállt a nyár és elszállt a szerencse.

Üres a fecskefészek...

Már én sem fütyörészek.

Az ablakomban fázó, bús virágok,

A háztetőn a pék macskája nyávog,

Sarlója fénylik a holdnak,

Most mennek a bálba a holtak.

Kinyílt az ajtó, de senki se jött be,

Valaki némán meglapult mögötte.

Idebent csak a kétség,

Odakint a sötétség.

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,

Az ablakon bedobta tegnap éjjel.

Ó, furcsa ákombákom!

Még meddig élem világom?