Sorsok

Sorsok

Süvít a jeges szél, hóesésben

szeretetangyal útra kél.

A fákról dér szitál,

jégbordás bokrok alatt

több hajléktalan melegségre vágy'.

Emberi éltek, megható képek,

borostás arcukon életregények.

Lehulló könnycseppek, ha mesélni tudnának,

hánya-vetett sorsuk tán megoldást találna.

Szégyenpír arcukon, lesütött szempárok.

- Kérem a Jó Istent, óvja, s vigyázzon rájuk! -

Télen kegyetlen a fedél nélküli élet,

egy tál étel, összefogás tán megmenti őket.

Bizakodás, élni akarás, összeszorított ajkak,

szívdobbanás, szeretetvarázs reményt fakaszthat.

Nélkülözés erőt ad, nincs vesztes érzem,

a mélyből felállni igyekezzetek, mert

küzdés, s cél nélkül nincs emberi élet!

Horváth M. Zsuzsanna