Haj Lacikám,

 

Eleonóra Kertészné Rotter

· László Vernyik költőtársamnak szeretettel:

Válaszversem Anno Domini c. költeményére.

 

Haj Lacikám, kisfiam, apukám,

az "emberlények" gonoszok és buták!

Ha úton útfélen sértegetnek,

te legyél tőlük sokkal érettebb,

kerüld őket messze, megteheted.

 

Tán te vívod ki ellenszenvüket...?

Nem bírják lelki szegénységüket!

Látod ezért jó korunk álarca,

hol minden rossz belefér egy maszkba...

Higgy nekem, jobb ennél az utca sarka!

 

Szegénység vitt rá fiatalkoromban:

anno - elkapott ékszíja a kínoknak...

Igen kiálltam termékem kínáltam

- az erkölcsömet óvva, vigyázva -

tiszta hóban, esőben áztam, fáztam...

 

Nem bántam, ha reám görbén néztek,

ha szánalomból vagy kíváncsiságból

áruimra költötték pénzüket,

a családomért mindent eltűrtem

reménykedve, hogy jönnek jobb évek...

 

Jobb évek nem jöttek, de megedződtem,

isteni szikrák jöttek ki belőlem,

kevésbe dőltem be az ármánynak,

a sötétség ádáz homályának,

s időmet már kapun belül tölthettem.

 

Kiválasztott sosem leszek, hiába

akarnak dönteni rabigába...

azt, hogy rám találjanak nem várom!

Utamat vérrel, jajgatva járom,

ki velem tart: legyen igaz, s bátor!

 

Mindig lesznek emberek: kegyeltjei

Istennek, kik létem fonalát tekerik

s kihozzák belőlem - akaratlan -

ami szépre s jóra vágyakoznak,

s kiknek nem tetszik - maradnak magukra - !

 

Kertész Nóra verse

Idézőjelben László Vernyik verséből részlet