Martint minden évben szülei elvitték a nagymamájához eltölteni a nyári szünetet és a szülők hazatértek másnap.
Egy nap a fiú azt mondta szüleinek:
"Már nagy vagyok
Mehetek egyedül a nagymamámhoz? "
A vonat indulására várnak,elbúcsúznak fiúktól..
az apa még
néhány tanáccsal ellátja a fiát.
Amikor a vonat indulni készül,
az apja a fülébe súgta:
"Fiam, ha rosszul vagy bizonytalanul érzed magad,
Ez a tied!".
És betett valamit a zsebébe.
Most Martin egyedül van, ahogy akarta,
szülei nélkül először.
Csodálja a tájat az ablakon keresztül,
körülötte idegenek lökdösődnek,
nagy zajt csapnak.
Az emberek tesznek néhány megjegyzést az egyedüllétről.
Egy ember szomorú szemmel néz rá.
Martin most rosszul érzi magát
minden múló percben.
És most fél.
lehajtja a fejét ...
sarokba szorítva és egyedül érzi magát,
könnyekkel a szemében.
Emlékezett apjára, aki
tett valamit a zsebébe,
remegve keresi,mi lehet az.
Megtalálva a papírdarabot..elolvasta,
rá van írva:
- Fiam, én az utolsó vagonban vagyok!❤
Ez az élet,
el kell engednünk gyermekeinket,
bíznunk kell bennük.
De nekünk mindig ott kell
az utolsó vagonban figyelni,
ha félnek, vagy ha találnak
akadályokat és nem tudják mit tegyenek.
Közel kell lennünk hozzájuk
amíg még élünk,
a gyereknek mindig szüksége lesz a szüleire.
Örökké az utolsó vagonban ♥
Forrás: facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése