János Drexler
VÁRAKOZÁS:
Aki elindul a hosszú úton
Annak többé semmi sem fáj
De a maradó hite megszakad
Mert szenvedve is élni muszáj.
A sok sok fel fel törő emlék
A kínlódva elszenvedett éjjelek
A hajnali beteges reggelek
Az emléket csak elszenvedni lehet.
A szívbe beleég és fáj a seb
Agyadban lüktet, sír a múlt
A kegyetlenül szálló idő felett
A magány a sajgó szívbe szúrt.
Tegyen még bármit is a sors
Az elmenő örökre utadon kísér
Óv talán egy újabb sorscsapástól
Fejed felett ott az örökké óvó tenyér.
A maradó az idő futását várja
Tűnjenek, rohanjanak az évek
Hisz elsodort mindent az idő
Oda lett a hit,elfogytak a remények.
Semmi nem lesz már az igazi régi
A várás félelme mindent legyőz
De az idő rohanását érzed
Ahogy egyre gyakrabban beköszön az ősz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése