Viszontlátásra

 Reményik Sándor: 

Viszontlátásra 

Viszontlátásra, – mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek –

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra – holnap.

Vagy ha nem holnap, – hát holnapután.

Vagy ha nem akkor – hát majd azután.

És ha aztán sem – talán egy év mulva.

S ha még akkor sem – hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán –

Vidám viszontlátásra  mégis, mégis!