Ismét eltelt egy év, és talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a várakozásról szólt ez az esztendő is. Maga az advent is erről, a türelem gyakorlásáról szól: egy édes, áldott várakozásról, amely az év legcsodálatosabb időszaka a maga hangulatával, meghittségével. Ma, advent első vasárnapján meggyújtjuk a hit gyertyáját. De miért annyira fontos, hogy tudjunk hinni és bízni?
A tavalyi után újabb háború robbant ki ebben az évben, és a világ minden táján csak várnak és várnak az emberek, mikor jön el végre a béke. Sokan felteszik a kérdést:
Én azt gondolom, tanítani akar minket, embereket. Megtanítani hinni, bízni Őbenne. Mert nélküle nem lehet semmi: sem béke, sem nyugalom. Bíznunk kell, hinnünk kell az Ő akaratában akkor is, amikor már úgy tűnik, minden remény elveszett, amikor már azt hisszük, soha nem sikerülhet elérni a vágyott célt.
„... aki benne hisz, az nem fut" (Ézs 28,16 – Károli ford.) – szól a bibliai idézet. Az élet nehézségeinek súlya alatt nehéz minden pillanatban megteremteni a harmóniát és a nyugalmat, a békéért pedig keményen meg kell dolgozni. Egy helyen azonban biztosan megteremthetjük a békét: és ez a szívünk, a lelkünk.
Amikor nem találjuk az irányt, nem tudjuk, merre induljunk el, Isten mindig megmutatja, hogyan fogjunk neki. Néha csak az utunkba sodor valakit, aki meghallgat minket. Néha egy idézet, gondolat talál ránk, amely bátorít. Néha pedig látunk egy sikertörténetet, amely visszaadja az erőnket, a hitünket abban: „van remény, ne add fel, mert a te időd is el fog jönni!"
Egész életünkben várakozunk, hisszük, hogy jobb lesz. És erről szól az advent is: a várakozásról, amely segít elcsendesedni, befelé fordulni, és picit átgondolni, jó-e az irány.
Néha nem értjük, miért történnek így vagy úgy a dolgok, de utólag, a legvégén mindig összeáll a kép – ahogyan szoktam mondani –, és megértjük, mi miért történt. Ehhez van, hogy sok időnek kell eltelnie.
Ha időnként, vagy néha különösen hosszú ideig próbára teszi erőnket, hitünket, akkor is azt kéri, hogy bízzunk benne, tartsunk ki, és higgyük el, hogy segíteni fog nekünk.
XVI. Benedek pápa egy 2009-es adventi szentbeszédében kifejtette: a várakozás elviselhetetlenné válhat, ha nem találunk értelmet az életünknek. Azt mondta:
(...) ha az ember vár valamit, de egy adott pillanatban nincs semmi, más szóval ha a jelen üres marad, minden egyes múló pillanat rendkívül hosszúnak tűnik, és a várakozás túl nehéz teherré válik, mert a jövő bizonytalan.
Azt kívánom mindenkinek, hogy bízzon, és erősödjön meg lelkiekben, és higgye: a jövő nem bizonytalan, mert egyszer minden fájdalom, minden szenvedés megszűnik. És eljön a béke, a nyugalom. Az az ajándék, amelyet Isten ígér számunkra, a hit pedig az egyetlen olyan érték, amely nélkül nem lehet élni. Ha lehet is, nem érdemes
Forrás: Magyar Nemzet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése