Faragó Ferenc:
Nincstelenek karácsonya
Nincstelenek között örömöt szerez,
A szegény család régi, rongyos otthonban,
De a szívükben ég a remény sugara,
Karácsonykor összegyűl a szeretet boldogan.
Szegénység űzi őket keserves sorsban,
Hideg falak siváran a nagy nincstelenségben,
De a szerelem ereje felmelegít,
Egymásra figyelve őrzik a szeretetet erősen.
Nincstelenek karácsonya egységben,
Egy gyertya pattog, fényt ont a sötétbe,
Apró csodák reményt és boldogságot hoznak,
Szívükben a melegség sosem múlik el.
Szomszédok összefognak, segítséget nyújtanak,
Mosolygó arcokkal megosztanak örömöt,
Mert a karácsony örömről szól,
Ahol szeretet árad, sorsokat összekapaszkodva.
A nincstelenség a méltóságot tükrözi,
Erőt és kitartást ad egy élet nélkülözésben,
Mert a karácsony az egység ideje,
Szeretet ölel mindent, szívvel összenézve.
"Nincstelenek karácsonya" békével tölti meg a tér,
Remény és szeretet sosem alszik el,
Még a legsötétebb órákban is
Karácsonyi csoda ragyog mennyei fényb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése