A híd
Köd-szürke, csillagtalan este,
Budáról elindultam Pestre.
Koromfelhő mögül a Hold előragyog,
szívem ritmust ver, cipőm kopog.
Köveken csobban, siklik tova,
hallom, alattam dalol a Duna.
Keringő dallamára cicomázom léptem,
előveszem halványuló, régi emlékem.
A felrobbantott híd történelem lett.
Új szelek fújnak a Duna felett.
Alattunk a mély, új híd kellene,
ami magyart a magyarral összekötne.
Végre egy úton menetelne a nép.
A pénz embereket ne válasszon szét.
Ily gondolatok költöztek fejembe,
míg Budáról átballagtam Pestre.
Della Maria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése