Megöregedvén már nem álmodozunk,
nem szövünk terveket, nem ábrándozunk,
csak csendben figyeljük, hogy rohan az idő,
s hogy lanyhul szívünkben az ifjúkori erő.
Fájlaljuk mind, hogy az ifjúságnak vége,
s hogy véget ért az a kor, mely az élet legszebb része,
de ne csüggedjünk el, legyünk büszkék arra,
hogy mi kiálltuk a próbát ebbe a túlélési harcba.
Lesznek majd, kik megsiratnak, kik emlékeznek ránk,
s talán nevünk is szóba hozza pár igazi barát,
vagy talán az unokáink, vagy az a nagyra becsült család,
kik bizton elsuttognak értünk néhány imát.
Sok-sok évet megéltünk, így hát mind megtanultuk,
aki nem hal meg fiatalon, az öregkorba jut,
öregkorba, ahol már mindennap, és minden egyes óra,
az elmúlás órájának végperceit rója.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése