Június első hétvégéje 1951 óta ünnep: pedagógus nap.

Június első hétvégéje 1951 óta ünnep: pedagógus nap. Nem valami fontos, kitüntetett, hangos ünnep. Nem is kell, hogy az legyen. Csak egy lehetőség, hogy a gyermek és a szülei megköszönje az óvónéninek, tanárainak, hogy sokat dolgozik értük.

Ezen a napon kis műsorral köszöntik a gyerekek , a diákok, oktatóikat, nevelőiket.

Mindenkinek eszébe jut ilyenkor az óvoda, az iskola, a ballagás, a diploma. A lecke és dolgozatírás, a dicséret és a feddés.

„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!”

Ezt a gondolatot egy arab filozófus hagyta ránk. Ez a gondolat röviden összefoglalja mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a tanárt tanárrá, a pedagógust pedagógussá teszik.

 Nincs még egy munka, ahol ennyi a  kudarc, hiábavaló erőfeszítés, de ilyen sok siker, ennyi ajándék, kellemetlen és kellemes meglepetés éri az embert. Nincs hogy milyen nehéz mesterség, milyen még egy munka, ahol ilyen nagy hatása szónak, esetleg egy-egy rosszul vagy rosszkor mondott szónak. Nincs munka, amikor amely ennyi azonnali sikerrel kecsegtet és nincs egyetlen munka sem, amelynek a valódi hasznát csak évek, esetleg csak évtizedek múlva láthatjuk. Hasonlíthatom a pedagógusi munkát a csendes esőhöz, amely jó sokáig tart, áztatja a földbe megbújó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, és később ezért aztán akár szárazság esetén is képesek termőre fordulni.