A természeti népeknél

 

A természeti népeknél nem biológiai amortizációnak tekintik az öregedést, amivel társadalmi leértékelődés jár együtt, hanem éppen ellenkezőleg: az évek és a ráncok számának szaporodása megbecsülés- és hatalomnövelő gazdagság. A kor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejtője, hanem a felemelkedés természetes folyamata. A vének bölcsessége felülírja még a törzsfőnökök hatalmát is. Ám az önmagát felsőbbrendűnek képzelő, úgynevezett civilizált világ ezt az ősi törvényt erőszakosan igyekszik megcáfolni. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás - akárcsak a nátha vagy az influenza - az élet természetes velejárójaként, bambán akceptált népbetegségként, alattomosan befurakodott az életünkbe, és lassan teljesen átveszi a hatalmat.

Sándor Anikó

Sipos Caba: Indián bölcs (olaj) 

Ha folyton

 

A hatalmat

 

Egy vérből vagyunk mi...

 Horváth Piroska

Egy vérből vagyunk mi...

"Te és én egy vérből valók vagyunk" -
miért
más az elvünk, más a gondolatunk,

penge nyelveddel lelkeket sebzel -
fivért
átokozol, és haraggal fekszel,

ne hajítsd messze szeretet gyöngyét -
tiéd,
tépd le magadról a gyűlölet göncét,

rojtos dühödet foltozd be szívvel,
mindet,
puha bársonnyal - bíborvér-színnel,

enyém is múltad - egy legyen szavunk,
hitted...
én és te egy vérből valók vagyunk -
higgyed! 

Ahogy a tenger

 

A jó nem tart sokáig

 

Az ősz még vár...

Mysty Kata: 

Az ősz még vár...

Még zöld a táj; kegy - virulás,

vágyakozás tollas puhán.

Hívogat még, szólít de szép...

Reményed él, benned zenél!

Minden, `mi él; - egy érintés,

- egy ölelés, harmat és fény,

Esőben áll, friss szellő már

mosolyba zár, így tesz csodát!

Még zöld a rét, az élet él;

- jövőmeséd és estebéd.

Lágy felhő közt szélmadár száll;

az őszre vár, az ősz még vár. 

 

Szabadság az,

 

Juhász Gyula: 

Nyár

A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.

/Annára gondolok, ki szőke, s messze rég./

Kaszálók illatát üzenik esti rétek.

/Annára gondolok, emléke enyhe, szép!/

A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.

/Annára gondolok, ó, én letűnt nyaram./

Őszünk be közeleg, falevél földre téved.

/Annára gondolok, és siratom magam./

Kárpáti József:Napsugárka c. fetménye 

A zene rendkívüli erővel képes mély köteléket létrehozni még azok között is, akik nincsenek családi kapcsolatban egymással, sőt különböző korokban és különböző világokban élnek.

Brian Greene