Ha egy lány fiútestvér mellett nő

 

A hétköznapiságba fulladó élet

 

A tétlenség addig

 

Akit szerettünk...

Reviczky Gyula 

Akit szerettünk...

Akit szerettünk,nem feledjük,

Bármit beszéljen ajakunk.

Megrezzenünk, ha szóba hozzák,

Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

Hiába ámítjuk magunkat:

Csak játék volt, múló szeszély!

Hiába mondjuk: Minden ábránd

Báját veszíti, véget ér.

Egy édes szempár, egy tekintet

Megbabonáz menthetlenül.

Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,

Elrejtve a világ elül.

A sors megáldhat, meggyötörhet;

Emelhet hír, vagy bukhatunk:

A kedves arca sose hágy el;

Őt áldja hűlő ajakunk.

 

azzal aki csak szép

 

Mindig azt állitjuk

 

Semmit ne higgy el

 

Először próbáljuk ki az őszinteséget

 

Két tekintet van

 

Emberként automatikusan értékelünk

Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.

Bernice Tuffery

Ünnepelj csak

Hecz János sándor

Ünnepelj csak

Világunk ma már csak árnya önmagának.

Sziklás tájjá perzselt űrben kéklő könnycsepp.

Kéngőzös viharok csapnak a világra,

biztonságos zuga nincsen már e Földnek.

Ott, hol erdő zöldellt, betonhegyek állnak.

Hegyen, völgyben, réten nem fér már az ember.

Vasszörnyek utakon fojtó gázt okádnak,

olajtól fuldokol folyó, tó és tenger.

Nemes küzdelmek rég gyilkos harccá váltak.

Oly` korcs lett az elme, már csak ölni képes.

Kiveti hálóját más tulajdonára,

nincs tisztelve a kéz, mely munkától kérges.

Ártatlanok bújnak föld alá remegve

fegyverek zajától, mely sosem ér véget.

Otthonok a földdel egyenlővé lettek,

füstölgő romjai merednek az égnek.

Jól tudom, nem érted, miért pont most írom

e valósnak tűnő borzalmat le néked.

Talán azért, mert még reménykedem titkon,

Földet ünnepelve talán most megérted.

Forr: .poet.hu 

 

Utolsó figyelmeztetés (A Föld napjára)

Hecz János Sándor,

Magyarország.

Utolsó figyelmeztetés

(A Föld napjára)

Nem tudom barátom, mi történik.

Lehet csak én vagyok, ki látja ezt?

Másképpen simít engem a szél is,

megváltozott, a Nap is odafenn.

Sugara perzselő, nem mint régen.

Ha felhő eltakarja hirtelen,

kis rigó, úgy fél fák sűrűjében,

talán a nyár, nem tér vissza sosem.

A tél is már csak ritkán hoz havat,

szép tavasz, sokszor meg sem érkezik,

csak filmeken látunk, forró nyarat,

mert kánikula nélkül eltelik.

Talán, csillagok is máshogy járnak,

és egyre sápadtabb éjjel a Hold,

földműves nem készül aratásra,

mert belvízre, az aszály válaszol.

Fecskét sem látni dróton, mint régen,

folyami rák is rég elköltözött.

Kis patakok, szennyezett vizében,

nincs táplálék, a sok szemét között.

Nem tudod barátom mért' történik?

Élő a Föld, és semmit nem felejt.

Jogerős lett ítélete mégis,

döntést hozott, de soha nem perelt!

 

A fák költemények,

A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket.

Kahlil Gibran

 

környezetvédelem

Az Európai Unió is foglalkozik az környezetvédelemmel, a világ legszigorúbb előírásainak egyikébe foglalva azt. Külön szakpolitika taglalja az életkörnyezet állapotát, az Unió tagállamaiban élők egészségét életének minőségét, de hozzájárul a gazdálkodás környezettudatos működéséhez is.   Földünk épsége, környezetünk tisztasága és természeti kincseink létünk alappillérét képezik. Erre mutatott rá David Brower is a következő mondásában: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” Vigyázzunk bolygónkra önmagunk, gyermekeink és szeretteink jövője érdekében.

Forr.: net

 

A Föld napja

Tóth Enikő ( Teni):

A Föld napja

A Föld szeretve

etet, itat - cserébe

megmérgezzük Őt.

Forr: .poet.hu 

 

S a dalok tanulsága

S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

Márai Sándor

Nem számIt...

 

Őrizkednünk kell

 

A másik dolog,

 A másik dolog, amit tudunk tenni egymásért, az, ha bátorítjuk egymást. Lélegzetelállító rájönni arra, hogy mennyire az ellenkezőjét kapjuk a családban, mennyire az ellenkezőjét kapjuk a társadalomban. Nem bátorítjuk egymást. Angolul a bátorság courage. A cour jelentése: szív. Tehát a bátorítás, bátorság valami a szívvel, és nem az aggyal kapcsolatos. Nem az agyhoz kell beszélni, hanem a szívhez, és a bátorítás az egyik szívből a másik szívbe megy. Akinek nincs szíve, aki önmaga sem bátor, az nem tud bátorítani.

Feldmár András

A képet festette JOLÁN 1909, Egy barátság kezdete

Gyójulj meg!

 

A végzet az

 

Neked tudnod kell

 

A nemzeti hovatartozás kulturális értékek

A nemzeti hovatartozás kulturális értékek ápolását, fejlesztését kellene hogy jelentse, szem előtt tartva, hogy a kultúrák nem legyűrik egymást, hanem hatnak egymásra. Minden megsemmisített kulturális érték közös veszteségünk, még akkor is, ha az ellenségünké volt.

Erőss Zsolt

Kép Ukrán "műemlék"

 

Ne kapaszkodj magasabbra,

Ne kapaszkodj magasabbra, ne ébressz fel magadban olyan vágyakat és ambíciókat, amelyeket soha nem fogsz kielégíteni! Élj, egyszerűen csak élj! Mert alig nézel körül, már véget is ér az életed, és semminek nem ismered meg az ízét!

Janusz A. Zajdel

Egy maradéktalanul uralt világ

Egy maradéktalanul uralt világ egyáltalán nem tesz boldoggá minket, hanem éppenséggel hiányzik belőle a szín, a titok, amely kívánást ébreszt bennünk, hajtóerőt biztosít és motivál - hogy az életet élni érdemesnek lássuk.

Hartmut Rosa

 

Az igazi szeretetért rendszerint

Az igazi szeretetért rendszerint

Igaz szeretettel fizetnek.

Ápold magadban ezt a szép erényt,

Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.

Benedek Elek

 

Próbálj meg őszinte lenni

 

Nagyon különös, hogy

 

Akik bántanak téged

 

Tanuld meg ezt a versemet

Faludy György:

Tanuld meg ezt a versemet

 Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. 

Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. 

Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.

 Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó – memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem?

 Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. 

Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet. 

Toronto, 1980

 

A fiatalságnak

 

Nevem

Sándor Fövényi

Nevem

A nevem Fövényi Sándor

Ki halni még gyáva,

ám élni túl bátor.

Hazám Magyar

(ha ily még létezik)

íze fanyar

Magyarok mérgezik.

Kezem tenyér.

Csak ritkán ököl.

Ám szám áld - ítél

(vagy pörölyként öl)

Fejem kemény

(olykor konok)

Benne a téboly, s a fény

komoly rokonok.

Korom, miként e kor

oly bizonytalan.

Szívemben néhány pillanat,

a többi hontalan.

De szememben ezer

világ lakik.

(tán ezért lettem én költő)

Bejárhatjátok szépen sorra mind,

bár kevés lesz hozzá egy

emberöltő.

 

Erőltetett menet

 

Nézni

 Baranyi Ferenc

Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,

csak nézni kell nem beszélni,

se kérdezni,se válaszolni,

csak nézni kell,csak nézni,nézni.

Lesni,amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpp rándulások,

S ha keskeny út szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni,

ékesszóló sugarak által,

S meleg bársonyos egyességre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni,amit te érzel,

kimondani,mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szivednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj száddal,csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

Egyszerű

Baranyi Ferenc: 

Egyszerű 

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek –

belepusztulok. Bármi lesz veled:

autó üt el, cserép zuhan le rád,

vagy ravatalod lesz a betegágy –

én utánad halok, nincs más utam.

A sorsomat kezelni egymagam

már túlontúl önállótlan vagyok,

élek, ha élsz – s ha meghalsz, meghalok.

Oly egyszerű ez. Semmi komplikált

nincs abban, hogy csakis harmóniát

fog fel fülem, hangom is puszta csend,

ha nincs másik hang, mellyel összecseng.

Megírták mások már, mi vagy nekem:

lányom, anyám, húgom és kedvesem,

testnek s kenyér, parasztnak a föld,

prófétának ige, mely testet ölt,

te vagy a fény az éjszakában – oly

banális mindez s mégis oly komoly.

Nekem te vagy a velem-futó magam:

kétágú útnak egy iránya van

s ágaink párhuzama oly szoros,

hogy a tekintet szinte összemos.

Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:

mikor magadhoz – hozzám vagy te hű,

magaddal azonos csakis velem

lehetsz mindig már.

Ez a szerelem.

 

Előled is hozzád

Baranyi Ferenc

Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig.

Jövőd múltamba érkezik

s múltadból érkezik jövőm.

Csak tegnapig szeress, de hőn.

Mielőtt megismertelek,

már szakítottam rég veled,

nem is tudtad, hogy létezem,

és szakítottál rég velem,

elváltunk végleg, mielőtt

megjelentünk egymás előtt,

én jobbra el – te balra át.

s most jobb a ballal egybevág.

Kiadtad utamat s utad

kiadtam én is. Menj. Maradj.

Te érted ezt? A távozó

nem el, de feltűnik. Hahó,

hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!

Isten hozott! Isten veled!

Isten veled! Isten hozott!

Futok tőled s hozzád futok

s te tőlem énhozzám szaladsz,

előlem is hozzám szaladsz. –

Ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.

Szerelem ez? Alighanem.

 

Ha senki nem

 

A NŐI SZÍV

József Attila: 

A női szív tömeglakás -

Tömeglakás, mi lenne más.

Elfér benne a sok bolond,

Aki nőért könnyet is ont.

Emezt ide, amazt oda,

Kamráit cellákra osztja.

Ez kimaradt! - a patvarba,

Nosza gyorsan a pitvarba!

S nekem ó jaj szegény fejem!

Hol is lészen az én helyem?

Tele kamra, tele pince,

Számomra hely vajon nincs-e?

A hölgy felel s halkan nevet,

Halkan nevet s mond egy nevet.

- Kérem uram helyet akar?

Ad majd a lakáshivatal!

 

Mi volt a hatalom értelme

 

Csak azzal harcolj

 

Öreg nő sóhajt

 

Várnai Zseni : 

Öreg nő sóhajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,

amíg a lelkem égőn rátapadt,

s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:

az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,

hajamat sem festettem újra már,

mint vert vezér, a fegyverem leraktam,

s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,

fejemen, ím, örökös hó ragyog,

így hordozom ezüstös koronámat,

és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,

nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,

magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,

és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm

az életen, mely szép és változó,

hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,

így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,

mert minden élet mérhetetlen kincs,

napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,

ó, mennyi nagyság, s vége soha nincs!

A dolgok értékét

 

Az öregség vidám is lehet

 

Egy nap...

 

pesszimizmus

Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.

Feldmár András

 

Árnyékban...

 

Húsvét napján

 

Gyermekkoromnak

 

Húsvéti áldás

 

Kerecsényi Éva:

Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,

szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,

teremtsen békét a háborgó világban,

lehessen mindenki boldog hazájában,

tanítsa szeretni a gyűlölködőket,

adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,

adjon egészséget betegnek, idősnek,

hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,

s éltesse a reményt, még nincs világvége,

van kivezető út sötétből a fényre.

Egy még akkor is