Hecz János Sándor,
Magyarország.
Utolsó figyelmeztetés
(A Föld napjára)
Nem tudom barátom, mi történik.
Lehet csak én vagyok, ki látja ezt?
Másképpen simít engem a szél is,
megváltozott, a Nap is odafenn.
Sugara perzselő, nem mint régen.
Ha felhő eltakarja hirtelen,
kis rigó, úgy fél fák sűrűjében,
talán a nyár, nem tér vissza sosem.
A tél is már csak ritkán hoz havat,
szép tavasz, sokszor meg sem érkezik,
csak filmeken látunk, forró nyarat,
mert kánikula nélkül eltelik.
Talán, csillagok is máshogy járnak,
és egyre sápadtabb éjjel a Hold,
földműves nem készül aratásra,
mert belvízre, az aszály válaszol.
Fecskét sem látni dróton, mint régen,
folyami rák is rég elköltözött.
Kis patakok, szennyezett vizében,
nincs táplálék, a sok szemét között.
Nem tudod barátom mért' történik?
Élő a Föld, és semmit nem felejt.
Jogerős lett ítélete mégis,
döntést hozott, de soha nem perelt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése