Egy tragikus esemény hatására íródott(2010-ben)

Levél odaátról

Nyugodj meg apám! Már nem fáj az élet,

Mióta álomba szöktem előled,

Hogy végül kezed közt nem volt kegyelmem,

Félelmeimtől is szabadult lelkem.

Ne bánd, hogy többé nem látod gondomat,

Úgysem voltam más, mint nyűgös gondolat!

Már nem hasít belém a véres szeretet,

S nem fesli bőröm kegyetlen szívedet!

Itt jó nekem! Örök béke a részem,

Gyötört test nélkül lebegek a fényben,

És túl vagyok vad ütések kínjain,

Néked hagytam hátra széttört csontjaim!

Nyugodj meg apám! Már nem neheztelek,

Mert oly nagyon akartad, rettegjelek!

Tudom, hogy tettedet tévedés szülte,

A kis embert az Úr gyermeknek küldte,

Akire fényesebb jövő is várhat,

Csak te hittél engem szabad prédának!

Nyugodj meg apám! Most én vigyázok rád!

Ott leszek mikor hozzák vacsorád,

Én leszek az árnyék szűk cellád falán,

S első sugár minden napod hajnalán.

Hangom füledbe kúszik szakadatlan,

S benne leszek összes mozdulatodban,

Ha hunyod szemed, pillád mögé bújok,

A szél helyett majd én arcodba fújok,

Ajtón nyikorgok, padlóban reccsenek,

Bármit is teszel, - én ott leszek veled!

Ábrahám István