“Mért töröd
a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik.
Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz,
s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul
leselkednek rád… Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád,
gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik… Méltóképpen élj, hogy méltóképpen
ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg
az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra
rászorulóknak… Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas
cím viselésére… Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv
a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik
ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már
veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem
rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A
kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel!
Parádé
nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a boldog élet…”
(Seneca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése