A
szeretetről
Tulajdonképpen
hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról
vetik - nevetett rám.
- És honnan
szerzik hozzá a magot?
- Nem kell
azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a
szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni
nem kell?
-
Dehogynem. Jó szóval.
- Nem
könnyel?
- Ments ég!
A könny sós és kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.
- Hát
palántázni kell a szeretetet?
-
Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem
terem, kihűl a föld.
- Úgy
érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
- Igen, így
értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkozom.
-
Elsősorban mi hát a szeretet?
-
Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a
szeretet másodsorban?
- Erő. Ha
feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni
mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt
érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése