Baranyi Ferenc: Egy
pillanatra
A pillanatot kell
csupán kibírni,
amikor egy véletlen
mozdulatból
kiderül, amit
szüntelen gyanítasz,
de míg gyanítod,
addig nem gyanakszol,
a pillanatot kell
csupán kibírni,
amely egy önhitt
szárnyalást keresztez,
mikor gyönyörű ívű
szerepéből
egy pillanatra
kiesik a kedves,
a pillanatot kell
csupán kibírni,
mikor egy elszólása
tudtul adja,
hogy szerelmedért
teljes életével
adózik bár, de csak
felére tartja,
a pillanatot kell
csupán kibírni:
az átmeneti örökkévalóság
döbbenetét, mit a
tábornok érez
ha kételyei percre
lefokozzák -
a pillanatot kell
csupán kibírni!
Aztán beérni azzal
a csekéllyel,
mi megmarad a
pillanat után is.
És oly csekély,
hogy egy élettel ér fel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése