Hegedűs Dóra: Szótlanul
kóbor lélek, ki bizonytalan utakon
járva
keresi a helyét eme nagyvilágban
időnként az otthontól messzi távol
homályban a részeg éjszakáktól
zavarodottan, az élet folyamát
követve
rá kell jönnünk, hogy talán egy út
sincs kikövezve
nincsenek kitaposott ösvények, elvek
csak a folyton szőtt tervek
melyek mind sorra füstbe mennek
ember, ki mítoszok szerint Isten
teremtménye vagy
mikor döbbensz rá, hogy a jelened a
jövőd kulcsa
s nem fordítva
csak nevess és nevess, hiszen semmi
másod sincs
a ruhád, az otthonod, az autód, a
munkád, mind nem a tiéd
lelked vagy Te, a mosolyod vagy Te,
szemed tükre
ennyi vagy csupán, de így teljes és
hatalmas
minden mást elvehetnek, de ez az,
ami örökre megmarad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése