Mi a hűség?- kérdezem magamtól.
Kötelék, mi fogva tart a láncoktól?
Gyertya, minek lángja kisérti az
útját
és viasszá válik, ha kanócát
gyújtják?
Szoros, mi tengerbe torkollik habot
ékesítve,
és szerelmesen öleli fodrozó vizébe?
Délibáb, mi a távolból csodásnak
tűnik,
de közelebbről nézve a ködfelhők
elűzik?
Miért fáj, ha nincs?
Ha van, miért vétkezünk?
Vagy mikor megleltük, már akkor
tévedtünk?
S miért múlik el az érzés, a
szerelem?
Mert
csak áltatott, de nem volt az
sohasem?
A hűség, miben élünk emberi csapda.
A gyorsan szálló idővel,
megöli álmunkat féktelen haragja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése