Tárczy Andor-Napkelet

Tárczy Andor-Napkelet

Itt más az illata megannyi virágnak,

Más az íze csóknak, harapásnak,

Más itt a színe zászlónak, halálnak,

Más értelmet kap jelzés és mozdulat.

A kövek másképp koppannak, zuhannak,

Másként örül és riad a madár,

A semmi nagyobb súllyal ül a vállon,

A minden öröme is apró s hallgatag.

Aki elmegy, szívünkbe vés keresztet.

Más nyelven jegyzik, aki születik.

Más itt a színe zászlónak, halálnak,

És mást jelent az ott és az itt.

Élünk, kiáltunk, ölelünk, remélünk,

Dacos életünkkel itt, napkeleten,

Álmunkban meglopjuk a szabadság fáit,

De közben nem értjük, a szó mit üzen.

Élünk s még remélünk. De hitünk egyre fárad.

Kopik napunk. És csillagjaink hullnak.

Gyémántdarabkáit rejtegetjük féltve,

S kezünk már lassan nem talál más kézre.

Tárczy Andor 1954. április 24-én született Ungváron munkáscsaládban. Szülővárosában él, költő, lapszerkesztő, műfordító.