Látod, utánad az ég könnyezik...

Szuhanics Albert :Látod, utánad az ég könnyezik...

Ott, hol enyészet ura a helynek,

régi emlékek életre kelnek.

Sóhajok szállnak, mécsesek gyúlnak,

könnyek csillognak, hantokra hullnak.

Ott, hol e napon oly sokan járunk,

mohás köveken botlik a lábunk,

hűvös az ősz most, vastag az avar,

lehull a levél, viszonylag hamar...

Lehet a sorsunk kudarc vagy siker,

miképp a lombok, úgy hullunk mi el,

egyenként, sorban ...könyvbe van írva,

kivétel nélkül szállunk a sírba...

Amíg csak lehet, örülj, hogy élhetsz,

harmatos reggel új napra ébredsz,

míg reményt táplálsz, jövőd van neked,

szeretteid mind itt vannak veled!

Idővel majd csak a holtak napján

hantjuk bámulod, s az orcád halvány,

gyertyafény lobog, emlékben mosoly,

de könnyed hullik, s az arcod komoly.

Virágot hozunk, szépítjük a sírt,

a fájó szívre ez hozhat ma írt.

A sok szép emlék gyógyít oly sebet,

ami a fájó lelkünkön esett...

Lenéznek miránk, kik velünk éltek,

ma fényesebbek a csillagképek.

Mégis úgy érzed, hogy eső esik,

látod, utánad az ég könnyezik...

Debrecen, 2014. november 29.