Mi is pontosan Halloween ünnepe? - a
történet és a hagyomány
Az angol Halloween szó szerinti
fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta
ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az
újévet - a Samhain-t, vagyis "a nyár végét" és ilyenkor egyszerre
hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.
Hitük szerint ugyanis ezen a napon
tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben
haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok
bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy
ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe
Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás
eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?
Mióta ünnep a Halloween?
A legtöbb országban ismerik a
Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket
mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint
október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa
között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg
nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni
a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény
ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne
vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében
szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig
megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.
Október 31-én, miután a termést
betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az
ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új
tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk
jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a
papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket
gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.
Jack, vagyis a lámpás története:
Halloween szimbóluma, hosszú
évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős
célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így
világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
Jack a hiedelem szerint egy részeges,
ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is
megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy
hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög
köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack
csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy
nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be
iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert
az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak
odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak
sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy
kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával
a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben
tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító
sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.
Napjainkra már itthon is egyre inkább
divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. Főleg a
gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek,
kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. De a szeretteinkért való gyertyagyújtás
november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb. És a külföldről
átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése