Heltai Jenő
A hivatalos ismertető szerint "életművének egy része széles
körökben népszerű olvasmány". Hát ezen van mit csodálkozni. Az Osiris
kiadta kétezerben a 111 című detektívregényét, előtte és mögötte néma csend –
ha jól látom. Nem könnyű népszerű olvasmánynak nevezni azt, ami nincs. Nem
könnyű érteni az irodalompolitikát. Vagy talán nincs irodalompolitika. Soha nem
volt. Aktualitások léteznek, nagy sebességgel átvert pillanatnyi politikai
szempontok, azaz, mennyire képes szolgálni az adott életmű az adott követelményeket.
Pedig hát Heltai nem volt az Őszirózsás "ellensége". Meg is kapta
érte a magáét.
"A szellemi fehér
terror irodalmi orgánumában a Magyar Múzsában (idézi Nyerges András), Császár
Elemér így írt a 111-es című regényről: "Vontatott, nehezen perdülő,
szellemtelen detektívtörténet, melyben csak annyi az igazság, mint a költészet
- márpedig utóbbi egyáltalán nincs benne. Költő, ha már hazudsz, hazudjál
szépen, ne olyan siváran, csúful, unalmasan, mint Heltai Jenő. Még költői műben
is bántó az az erkölcsi fény, amelyben a szerző a kétes férfi- és női
egzisztenciákat bemutatja." Pedig neki – állítólag – megbocsátotta mindkét
oldal, hogy politikamentesen próbált élni. A végeredmény nem ezt bizonyítja.
Tizennégy évesen
publikál. Otthagyja az egyetemet, újságot ír. Él Párizsban, Berlinben, Bécsben,
Londonban, de Isztambulban is, hogy legyen némi különlegesség. Beszél és ír
angolul, franciául, németül. És amit hoz a kényszer. Aztán hazatér,
színigazgató több pesti színházban.
El ne felejtsem, ahogyan élete
ívét jellemzi valaki: "Reviczky kortársa, aki tizenkét évvel túléli
negyvenötöt".
Nem biztos, hogy
irigylendő a hosszú élet. Belenőni a paradicsomian agyatlan, de aranyban
dúskáló Monarchiába, megtanulni a Trianon utáni Magyarország új határait, túlélni
Kun Bélát, aztán túlélni Horthyékat is, túlélni a mélymagyarok árpádsávos
tombolását, aztán a front eléri Pestet, később túlélni a KATPOLT, az ÁVH-t,
aztán Rákosit minden tetejébe.
Azt mondják, Heltai
tündéri természet, ami kétségtelen. Nehéz lehet ilyen hosszú életet személyes
ellenségek nélkül leélni. Ha nem ilyen személyiség, valamelyik történelmi
fordulóban megkapja a maga golyóját, mint mindenki. De még így is nehéz lehetett.
Öregembernek megszokni,
hogy ami eddig fent volt, most lent van, hogy a fogason alul a kampó, a széknek
fönt a lába, lent az ülőkéje, nem irigylem.
Sok-sok híres,
közmondásként, szólásként máig élő szövege közül az egyik, A néma levente
mondata: „Az élet szép, hát tenéked magyarázzam?” – nem lehet véletlen.
Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957.
szeptember 3.): író, költő, újságíró.
Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi
tanulmányait, újságíróként dolgozott: a
Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt.
Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben,
Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál,
később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik
igazgatója lett.
Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című
daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó…”) Nagy műveltségű, egyben
kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt
költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma
levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is
műsorán tart. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást.
Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja
időnként komor (mint például A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más
ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi
zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre
tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a
francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották
és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
86 éves korában, 1957. szeptember 3-án hunyt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése