Heltai Jenő: Nagymamácska

Heltai Jenő:

Nagymamácska

Nagypapácska, nagymamácska,

Két fehérhajú öreg,

Akik együtt megvénültek,

Lent a kertben együtt ültek,

Harmatos volt még a regg,

Trallala, trallala,

Harmatos volt még a regg.

És megszólalt nagymamácska,

Mint egy régi zongora:

„Rajta, valld be most barátom,

Nem haragszom, megbocsátom,

Nem csaltál-e meg soha?

Trallala, trallala,

Nem csaltál-e meg soha?”

Nagypapácska fejvakarva

Szól: „Bevallom hát… no jó…

Fordítsd félre most az orcád,

Egyszer voltam hűtlen hozzád,

Egyszer voltam áruló,

Trallala, trallala,

Egyszer… érted, kis bohó?”

„Látod, látod, milyen kár volt”

Mondja most a nagymama –

„Hisz az ember gyönge, gyarló,

S az az egy is, te pazarló,

Nékünk mily jól esne ma,

Trallala, trallala,

Nékünk mily jól esne ma!”