Kun Magdolna

Április köszöntése

Itt vagy hát újra te bohó április,

te szeszélyes asszony, te csalfa szerető,

kinek kacér mosolyát úgy vágyja a tavasz,

hogy virágba borít, minden rózsatőt.

A szél is érted remeg szabad útját járva,

a csillagok feléd fordítják fénylő szemüket,

és úgy hajlanak nyomodba az aranyeső ágak,

mint hű rabszolgái a szép természetnek.

Április-április, te vagy az élet muzsikája,

nincs lágy dalodnál nyugtatóbb zene,

olyan lelket ölelő, évszaknyi dallam vagy,

mitől az embereknek élni van kedve.

Minden madárhangnak te adsz hírnevet,

általad színesülnek tarkává a rétek,

téged követ boldogan minden olyan álom,

ami a télben dérkönnyekkel ébredt.

Amíg bízhatjuk, hogy ismét eljössz hozzánk,

vesztett reményünk is megújulni képes,

mert benned találjuk azt a kapaszkodó erőt,

mely újra és újra túlélésre késztet

Kun Magdolna