2019. augusztus 29., csütörtök
2019. augusztus 28., szerda
2019. augusztus 21., szerda
TOMPA MIHÁLY A MADÁR, FIAIHOZ
TOMPA
MIHÁLY
A
MADÁR, FIAIHOZ
Száraz
ágon, hallgató ajakkal
Meddig
ültök, csüggedt madarak?
Nincs
talán még elfeledve a dal,
Melyre
egykor tanitottalak?!
Vagy
ha elmult s többé vissza nem jő
A
vig ének s régi kedvetek:
Legyen
a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim,
csak énekeljetek!
Nagy
vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe,
árnyas rejtek nem fogad:
S
ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt
hagynátok bús anyátokat?!
Más
berekben máskép szól az ének,
Ott
nem értik a ti nyelvetek…
Puszta
bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim,
csak énekeljetek!
Hozzatok
dalt emlékül, a hajdan
Lomb-
s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek
meg a jövőt, ha majdan
E
kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra
könnyebben derül fény,
Hamarabb
kihajt a holt berek;
A
jelennek búját édesitvén:
Fiaim,
csak énekeljetek!
A
bokorban itt az ősi fészek,
Mely
növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni
most is abba tértek,
Bár
a fellegek közt járjatok!
S
most, hogy a szél összevissza tépte:
Ugy
tennétek, mint az emberek?
Itt
hagynátok, idegent cserélve…?
–
Fiaim, csak énekeljetek!
2019. augusztus 19., hétfő
Honfoglalás

Kép: Feszty Árpád
István
Bőr:
Honfoglalás
Feszty
Árpád meseszép körképe
a
magyar népnek bejövetele.
Történelmünk
dicső állomása
a
magyar törzsek honfoglalása.
Néhány
éve láttam e körképet,
hol
kezdődött egy csodás történet.
Vándorló
őseink ideértek,
megörültek
a látott környéknek.
Vereckénél
jöttek be ide ők,
meseszép
földön HAZÁT teremtők.
Elcsodálkoztam
az emlék láttán,
őseink
nagy hőstettét meglátván.
Most
itt élünk mi több évszázada,
mert
már a miénk e csodaszép HAZA.
Biz’
sok minden változott azóta,
mit
elfoglalt Árpád vezér hada.
Itt
alapított Hazát Szent István
hálaének
zeng Nemzetünk ajkán.
Villámok
csapkodtak fejünk fölött,
de
népünk ezáltal erősödött.
Átvészeltünk
sok kínos rabigát,
megszenvedtük
már e Drága Hazát.
Túléltünk
mindent, és most itt vagyunk,
szívünkbe
zártunk, mindentől óvunk.
Ha
egyszer majd e földről elmegyünk,
itt
domborul sírhant felettünk.
De
jönnek utánunk új nemzedékek
szívükben
élnek majd az emlékek.
Heltai Jenő : Dal
Heltai
Jenő : Dal
Nekem
a kézszorítás nem elég
És
nem elég az olvadó tekintet,
Hogyha
szeretsz, légy jó és bőkezű,
Adj
nékem dúsan, tékozolva mindent.
A
karcsú test vakító kincseit,
Az
ölelést, mely fojtogat, megéget,
Mindent,
egészen, őrülten, vakon,
Minden
szerelmet, jóságot, hűséget.
Mindent!
Ha szenvedsz is belé, de tűrd
Hogy
ifjúságod mindenből kifosszam,
Csak
az enyém légy, egyedül enyém,
Úrnőm
a jóban, rabszolgám a rosszban!
Ne
sírj, ha szánnak, ha körülkígyóz
Az
óvatos nők mérges suttogása,
Hogyha
szeretsz, ne szégyeld és ne rejtsd,
Szeress!
Szeress úgy, hogy mindenki lássa!
Imádj!
Bálványozz! Istened legyek
S
más Istenektől a szíved ne féljen!
Légy
büszke rám és arra, hogy szeretsz.
Nézz
a világba gőgösen, kevélyen!
Hirdesd,
dalold, kacagd, sírd, hogy szeretsz,
S
hogy mindörökre a tiéd szerelmem!
Hogy
félve nézzen minden nő reád
És
minden férfi engem irigyeljen!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)