Paluska Jánosné
Tél fia, Február
Hideg tenyerét nyújtotta felém,
s gavallérosan bemutatkozott:
- Kézcsókom, hölgyem, Február vagyok! -
és fogát kimutatva átadott
hírnökként egy csokor hóvirágot.
Beleborzongtam, valóban ő az!
Pajkos játéka támadt a szélnek,
hajamba túrt, szétfújta egészen,
arcomra piros csókot csipdesett.
Haragudtam: - Mit képzel? Szemtelen!
Aztán füstként illant el haragom,
tudtam, most már nemsokára kopog
ajtómon Tavasz legkisebb fia,
kezében illatozó ibolya,
s bemutatkozik gavallérosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése