Horváth Piroska
Téli szép...
Leemelte a Nap aranykoronáját,
másnapra eltette tündöklő csodáját,
gyémántszobájában fényingét levette,
hűs felhőpárnáján fejét pihentette...
...ezüst Hold üstökén csillagporos mámor,
általa utat lel egy eltévedt vándor -
nem zavar már senkit csendes monológja,
elkíséri messze hűvös télnek csókja,
kristályalkonyokon gyöngyös csillagpettyek
kialvatlan várnak - sajnos, szárny-szegettek,
óceán-hajnalok tajtékja elmosta,
távoli tűzmadár fénye aranyozta,
aranyló köntösben visszatért a hajnal,
illan a fák felett gyöngyöző kacajjal,
felkelő bíbortól hegytetőkre bomlik -
tengernyi zuhatag - dérhaja leomlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése