SÉTÁNY

 

Lejkoné Kristóf Olga:

SÉTÁNY

 

Hosszú sétány melyen járok.

Itt tűntek el jó barátok,

szeretteim, kikre vágytam,

de többé őket nem láttam!

Az árnyat adó fák alatt

sok szomorú emlék maradt!

Ez a temető sétánya!

Itt emlékszem sok barátra,

ismerősre, kik elmentek,

kiket mély sírba temettek.

Az úton bármerre nézek,

előtörnek az emlékek.

Itt szüleim, ott egy barát,

túl sokan vannak odaát!

Én, állom az élet sarát...

Vagy az ajándékkosarát?

De, ha egyszer el kell menni,

oda vágyom megpihenni.