Vigaszra
vágyva
Gyere,
vigasztalj, drága. Mondd, hogy ne féljek,
mesélj
tűzhittel, hogy melegében éljek.
Szavak
lágy paplanjával takarj be, kérlek,
lebbents
fel fátylat, hol a fuldokló fények
levegőt
kapnak, a kapaszkodó lélek
megleli
párkányát, s a megtiport élet
egyenes
derékkal acélvággyal ébred.
Gyere,
hitesd el, hogy nincs meg nem kapott jó,
s
ha hullámmal ver is a zord életfolyó,
a
felhő ott fenn, egy gyorsan elvonuló
kedélyárnyék
csak, fölötte dalt dúdoló
igaz
hangú a Nap, s mint egy megújuló
ölelés
simogat. Víg, meg nem alkuvó
dala
szél szárnyán szálló harmonikaszó.
Gyere,
vigasztalj, majd mindent elhiszek én,
s
míg láb- lógatva ülök a lét peremén,
óriás
lepkehálómmal, mit szőtt a fény,
elkapom
életed, s a morzsányi remény
összegyűlik
ott. S hogy sose legyen kemény
jövővel
bélelt ágyad, telehinteném
hitem
pihéivel, mert így köszönlek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése