A realitás

 

Érzelmek

Már összeroskadsz, - végre mondd:

mit is akarsz hát, te bolond?

Ki biztatott e sorsra itt,

hogy szívedet rohamra vidd,

és kitárt mellel odaállj,

hol a veszély szíven talál?

Honnan vetted rá a jogot,

ki volt, ki felhatalmazott,

hogy érte és a neviben

egy szót is szóljál? - Senki sem!

Váci Mihály

Szomorú szerelem

                                                                                 

Fájó, nehéz az olyan szerelem,

amit nemcsak a nyers élvezet éltet:

melynek kevés, ha a test meztelen,

s fogasra dobva kinn marad a lélek.

Váci Mihály

Sokkal bölcsebbek leszünk.

 

Egy átlátszó üvegprizma

Egy átlátszó üvegprizma nem változtatja meg az alaptulajdonságát, ahogyan a fényt különböző színekre töri és visszaveri. Hasonlóan az Elme sem változtatja meg soha eredeti tulajdonságát a különböző gondolatokkal és érzésekkel, amelyek azt mozgásba hozzák. A Valódi mindig ott volt és van, még ha az emléke el is tűnt volna már.

Paul Brunton

Az ember csak egy test

                                                                          

Az ember csak egy test külön tagja mind

Hisz egy főanyagból van alkotva mind.

A sors hogyha megsérti egyik tagot,

A test mindegyik tagja végigsajog.

Ha más kínja szíved nem indítja meg,

Nem érdemled akkor az ember nevet.

Sirázi Száádi

Becsület alatt

Becsület alatt mindig csak az erkölcsi teljességet érthet­jük, és ebben benne van már az is, hogy nincs többféle be­csület, csak egy. Nincs külön politikai, társadalmi, polgári és katonai becsület, nincs külön férfi és női becsület.

Korein Dezső

Hadd mondjam el,

Hadd mondjam el, mit jelent a igazságosság. Az igazságosság azt jelenti, hogy az egyik fél pontosan azt kapja, amit akar, anélkül, hogy a másik fél panaszkodhatna. Igazságosság nem létezik.

Yeellowstone c. film

Az élet ritkán egyszerű,

Az élet ritkán egyszerű, nem igaz? Tele van jó és rossz döntésekkel, fordulatokkal, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, a heves fájdalom, időnként pedig a határtalan öröm és élvezet pillanataival.
És amikor eljönnek ezek a jó pillanatok, meg kell ragadni őket.

Sarah Morgan

Ha valaki

Örkény István egy helyütt elmondja, hogy a körülményei, az időhiány teremtették meg egyedülálló műfaját, az egyperceseket. Ancsel Éva esetében is hasonló történt: a kényszerű helyzet egy teljesen új műfajt hozott létre. A kórházi ágyon alkotta meg 571 "bekezdését az emberről". A "bekezdés" szó nagyon találó: távol áll az éles elméjű "okoskodásoktól", poétikus, olykor metaforikus képeivel, hasonlataival viszont teret nyit akár a költészet formái felé, akár egy-egy fiktív vagy néha nagyon is valóságos történet "egyperces" novellába sűrítése felé.

Ancsel Éva bekezdései:
Van rosszabb a rossznál - tudniillik a rossz igazolása. Természetesen nemesnél nemesebb eszmék segítségével.
565. bekezdés

Soha senki sem fog új életet kezdeni, mert azt a spongyát, amellyel éltünk tábláját letörölhetnénk, soha nem fogják fölfedezni.
128. bekezdés

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag, s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett.
35. bekezdés

A képmutatóknak nem könnyű megbocsátani, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Tisztában vannak vele, hogy baj van az eredeti példánnyal.
496. bekezdés

Köpönyegét csak a dilettáns forgatja önerejéből; a profik rábízzák a szelekre.
495. bekezdés

Tedd, mit emberséged sugall,

                                                                         

Tedd, mit emberséged sugall,

ne várj tapsot te odakint,

akkor élsz és halsz nemesen,

ha saját törvényed szerint.

Richard Francis Burton

Az évek örömmel jönnek

 

Amikor

 

A belső érték

 

A szeretet

 

Az élet nem mindig mosollyal kezdődik.

Az élet nem mindig mosollyal kezdődik.

Van, hogy egy fehér falú kórteremmel indul, a műszerek csipogó, fémes hangjával, és egy orvosi mondattal, ami úgy hullik le valakire, mint egy hideg zápor.
1958-ban Andrea Bocelli édesanyja, Edi erős hasi fájdalmakkal került kórházba.
Az orvosok halkan tanácskoztak az ágya mellett, félrefordított fejjel, komoran. Aztán egyikük odalépett hozzá.
Óvatos, mégis könyörtelen mondatok következtek.
Komplikációk.
Veszélyben a terhesség.
„Jobb lenne… megszakítani.”
A szavak ridegek voltak, kimértek, mintha nem is emberhez szóltak volna.
A „lehetséges deformációk”, a „komoly problémák”, a „százalékok” és „kockázatok” mind ott zörögtek a levegőben.
De Edi nem statisztikákban gondolkodott.
Nem számokat látott maga előtt.
Ő egy gyereket látott.
A sajátját.
És érezte, hogy nem mondhat le róla.
Egyszerűen, tisztán, megingathatatlanul nemet mondott.
Nem a félelemre.
Nem az orvosi tanácsra.
Nem a bizonytalanságra.
A kórházból távozva egyetlen dologban volt biztos:
bármi vár is rájuk, együtt fogják végigjárni.
1958.szeptember 22-én megszületett Andrea Bocelli.
Veleszületett zöldhályoggal jött a világra, szinte vakon.
De olyan zenei érzékenységgel, amit semmilyen diagnózis nem láthatott előre.
Gyerekként órákon át ült a zongora mellett, fejét kissé oldalra hajtva, mintha a fényt hallgatná.
Mert neki a világ tényleg hangokból állt.
A fény rezgés volt.
Az élet harmónia.
Tizenkét éves volt, amikor egy focibalesetben teljesen elveszítette a látását.
Újabb sötét éjszaka, újabb fájdalom, újabb próbatétel.
De az édesanyja most is ott állt mellette — ugyanazzal a csendes erővel, mint amikor az orvosok előtt nemet mondott.
Gyengéden megsimogatta a kezét, és csak ennyit mondott:
„Ne félj, kisfiam.
Tehetséges vagy.
És a világ egyszer még hallani fogja a hangodat.”
És igaza lett.
Andrea Bocelli hangja ma már nemcsak szól, hanem fényt gyújt.
Nem egyszerűen énekel: megvilágítja a lelkeket.
Olyan hang ez, amely azért születhetett meg, mert egy anya egy napon összeszedte minden bátorságát, és az életet választotta.
Évtizedekkel később Bocelli hatalmas közönség előtt mesélte el ezt a történetet.
Nem ítélkezve.
Nem tanítva.
Csak hálával a hangjában:
„Azért vagyok itt, mert édesanyám akkor a nehezebb utat választotta.
A helyes döntést.
És én ezért egész életemben hálás leszek.”
Egy anya.
Egy fiú.
Egy kimondott „nem”, ami egy új élet „igenje” lett.
És a bizonyíték arra, hogy néha a legszebb dallamok egy kórházi szobában születnek, amikor minden reménytelennek tűnik, és valaki mégis kimondja azt a mondatot, amiben benne van minden szeretet:
„Ez a gyermek élni fog.”

Forr.: facebook

Öregedés

Közönségesen azt hisszük, korosodnunk kell, hogy okosakká legyünk, holott tulajdonképen korunk haladtával nem csekély gondot ad az a törekvés, hogy oly eszesek maradjunk, mint a milyenek voltunk.

Johann Wolfgang von Goethe

Az orvoslás alapelve:

Az orvoslás alapelve: "nil nocere", azaz "nem ártani", ezért kifejezetten nocebo-kísérleteket nemigen végeznek. Ámbár az életben sokszor akaratlanul is létrehozhat az orvos ilyet, például amikor azt mondja egy betegnek: "Ebből sohasem fog kigyógyulni." Ilyenkor a beteg állapota pusztán a nocebo-hatástól is rosszabbodhat, vagy legalábbis még annyira sem javul, amennyire pedig a kezeléstől javulhatna. Ezzel az orvosok óriási lehetőséget adnak a különféle orvostudományon kívüli gyógyítóknak. Nekik ilyenkor elég lehet valamiféle placebo-hatással ellensúlyozni ezt a nocebo-hatást ahhoz, hogy jelentősen javítsanak a beteg állapotán. Ilyenkor már majdnem mindegy, hogy ehhez miféle hókuszpókuszokat alkalmaznak.

Mérő László

Hazugság

                                                                       

A hazugság tényleg enyhíti az igazság okozta fájdalmakat.

Morgan Rhodes

Szomorúság

Sohasem szabad a megváltoztathatatlanon tépelődni. Ami elmúlt, elmúlt, kész-passz, azon már úgysem lehet változtatni, akármennyit gyötrődik is rajta az ember. Persze, az más dolog, ha olyan eseményekről van szó, amelyekből okulni lehet, hogy mondjuk ugyanazt a hibát ne kövesse el még egyszer, az más! Akkor érdemes, sőt kell is foglalkozni vele. A céltalan önemésztésnek azonban nemcsak hogy nincs értelme, de egyenesen romboló hatása van.

Jan Mathews

Őszi szellő fejünk felett sír, zokog,

Őszi szellő fejünk felett sír, zokog,

Az égbolton sötét felhő gomolyog.

A felhőből sűrűn esik az eső,

Mintha sírna, hogy elmúlt a jó idő.

Uhrun Benedek

A szeretet.

                                       

NE LÉGY TÚL JÓ HOGY ROSSZÁ NE VÁLJ !
A szeretet.
De mi is az a szeretet ?
Az a lelki állapot amikor elfogadom,hogy olyan vagy amilyen.
Amikor tiszteletben tartom ,hogy a szabad akaratod jogán eldöntheted hogy spirituálisan fejlődsz,azaz változol vagy maradsz a megszokott mederben.

Sokan közülünk észrevétlenül ,a legjobb szándék mellett is túláradó szeretettel élünk, sokszor és sokat adunk a körülöttünk élőknek, szeretetteinknek!
S egyszer csak azon kapjuk magunkat ,hogy ez a nemes szolgálat velünk szemben elvárássá válik.
Innentől kezdve azonban felborul az adás és viszonzás kényes univerzális egyensúlya ,diszharmóniába esünk !

A túladakozó szeretet odavezet,hogy kiapad a lélek kútja,elfáradsz.
Az életenergiádat felélve az Önfeladás-Önfeláldozás csapdájába eshetsz ! S ily módon saját magad állod útját a fejlődésnek !

Állandó segítségnyújtásoddal nem ösztönzöd lelki társaidat
arra,hogy ők is a saját,a változás-fejlődés útjára lépjenek és járjanak.Belekényelmesednek a saját életükbe ,és Te helyettük cipeled a keresztet ,az életfeladatukat,a karmájukat a sorsukat !

EMLÉKEZZ : Légy éber, az életed kincs ! Szeress úgy,hogy
mások is viszonozzák !
TARTS MEG A SZERETET EGYENSÚLYÁT !

Dr. Gyürky Melinda neurológus

Válaszút előtt állok:

Válaszút előtt állok: jobbra menjek, balra menjek? Ha túl sokáig gondolkozom, és sátrat verek ott, ahol a három út egy pontban találkozik, akkor az életem triviálissá, unalmassá válik. Itt ahhoz kell bátorság, hogy döntsék, és menjek. Jobbra vagy balra, mindegy, csak menjek! Gondolhatok az életre úgy is, mintha kaszinó volna. Ha játszani akarok, fogadni kell! A pénzemet gyorsan rá kell tennem a pirosra vagy a feketére: vagy nyerek vagy veszítek, de ha sokáig gondolkozom (és vajon min is?), kimaradok a játékból, és csak ácsorgok a rulettasztal mellett, kezemben a zsetonokkal.

Feldmár András

József Attila – Tél

 

József Attila – Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

József Attila igazán fiatalon, 17 évesen, 1922 októberében alkotta meg Tél című versét, amelyben a tél, a szeretet és a megbecsülés iránti vágya közé húzott párhuzamot. Megjelenik a boldog gyermekkor gondolata is, amelyből sajnos Attilának nem sok jutott ki, hiszen édesapja elhagyta a családot, édesanyja pedig korán elhunyt, majd később nevelőszülei sem bántak vele jól.

Nyár és tél között

                                                                              

                                                                       

Zelk Zoltán: Nyár és tél között

Nyár és tél között úgy vándorol

Október, November,

mint a poros országúton

két szomorú ember.

Kertek, lankák körül jönnek,

mennek havas tájra,

búsan integet utánuk

egy kopár fa ága.

Mint rossz gyerek, a szél őket

sárral megdobálja,

utánuk fut, ruhájukat

s hajukat cibálja.

Nyár mögöttük, tél előttük,

néha meg-megállnak

s búcsút intenek a hervadt,

búslakodó tájnak.

Kint hamis/Bent igaz

 

Tóth  Tünde

Világ hazugsága/Lélek igazsága

Kint hamis/Bent igaz

Nem lépsz új útra

amíg kezed szorítja

tegnap csomagját.

Minden kritika

nézőpont. Nem tükrözi

személyiséged.

Minden "kő", mit a

hátizsákodban cipelsz,

te teremtményed.

Világbékéhez

legelőször benned kell

békének lenni.

Aki megjárta

már a poklot, az tudja,

hol a mennyország.

Hogy "meggyógyuljon"

a világ, önmagaddal

kezd a gyógyítást.

A mennyország és

pokol közt az egyetlen

különbség: te vagy.

A rosszindulat

egy iránymutató, hogy

merre menj tovább.

Vakságodból húz

hasznot, ki nem akarja,

hogy láss.

Forrás:.poet.hu 

Az örök fiatalság

 Miniska Zsejke: Az örök fiatalság

Az idő…az idő csodákat művel,

Sebeket gyógyít, bánatot küld el,

Új hónapot, évet, évszakot hoz,

Szomorúságot vagy örömet okoz.

Az idő múlik, de kit zavar?

Miért ne múlhatna, ha akar?

Hisz mindig ragyog majd napsugár,

S Időtől függetlenül énekel a kismadár.

Múljon az idő, engem nem zavar,

Múljon csak, múljon, ha akar.

Az idő, mint egy drágakő,

Mint a boldogság, csak eljő.

Egyformán szép minden kor,

Mert mind az életről szól,

Mindegy, hogy idős vagy fiatal,

Csendes, vagy erős a zivatar.

Hisz a fiatalság el nem múlhat,

Ez egy örök igazság, mit mindenki tudhat.

A fiatalság minden embernek megmarad lélekben,

Csak több tapasztalata lesz az életben.

A lelki fiatalság nem a gyerekeké,

Hanem csak a jó embereké,

Hiába idős a boldog ember,

Ha rendelkezik ugyanannyi életkedvvel.

Átéltek már sokféle rendszert, rengeteget,

Megismerték a különböző ,,embereket”.

Az idő csodálatos, az idő tapasztalat,

De lelkében az ember mindig fiatal marad.

Oly csodás mikor új életet adhat,

Mikor egy kis unokát kaphat,

Mindezt az idő teszi lehetővé,

De nem tehető mindenért felelőssé.

Példaképül szolgálni az előző nemzedéknek,

Olyan embernek lenni, kire felnéznek,

Utat, célt, jövőt mutatni a gyerekeknek,

Komoly feladat ez az idős embereknek.

S hogy mekkora boldogság, idősnek lenni,

Célokat az életben megvalósítani,

Nem kell más, egy kis idő csak

Megmutatni az utat a fiataloknak.

Öreg szívem

 

Róna Katalin: Öreg szívem

Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,

sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.

Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?

Istenem még milyen feladatokat oszthat?

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,

megkopott már, ki tudja, meddig bírja?

A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,

két szép gyermek, kiknek életet adtam.

S, most végre már nagymama is lettem,

kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:

Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?

Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?

Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,

amit csak kérsz én mindent megteszek!

Csak még egy kis időt adj énnekem,

nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,

megkopott már, de talán még elbírja!

Tisztességgel elvégzem a munkám,

ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.

Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,

elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!

A gyermekek nyugodtan felkúsznak

A gyermekek nyugodtan felkúsznak olyan meredek sziklafalakra, ahonnan a felnőtt ember feltétlenül lezuhanna. A gyermek még nem ismeri ereje határait, bízik magában, bízik a szikla jóindulatában és a saját gondviselésében - és nem esik le.

Szerb Antal

Ó, nem gyanítja senki

Ó, nem gyanítja senki mennyi fájdalom fér meg egy emberi kebelben; nem sejdítjük, mennyi nemes gondolat, mennyi szép s fönséges érzemény rejtezik sokszor még annak keblében is, kinek feje fölött a világ rég eltöré az ítélet pálcáját!

Eötvös József

Már az internetre szorulok

Már az internetre szorulok az emlékezéshez is. Nincs értelme megjegyezni dolgokat, amikor bármikor utána tudsz nézni, mint ahogy régebben mindenki fejből tudta az összes fontos telefonszámot, most meg már a sajátját se. Maga az emlékezés is kimegy a divatból.

Tommy Orange

Libanóta

Juhász Magda – Libanóta

Gágog a sok kis liba gá-gá-gá,

ráfelel liba mama gá-gá-gá,

a nap is rájuk nevet ,

oly vidám ez a sereg ,

mond te is utánuk , hogy gá-gá-gá!

Gágognak hajnal óta gá-gá-gá,

szép ez a liba nóta gá-gá-gá,

meglátod te is tudod ,

ha velünk együtt fújod ,

mond te is utánunk , hogy gá-gá-gá!

 

Márton nap

 

Márton nap

 

Márton nap

A középkor egyik legnépszerűbb szentjét ünnepeljük november 11-én, de Márton napja nem csak erről szól – sokkal inkább egyik leggazdagabb néphagyományokkal bíró napja a magyar folklórnak.

317 körül született Szent Márton, aki már fiatal korában is nagylelkűségéről és jóakaratáról volt híres – segítette a szegényeket, elesetteket és betegeket, az emberek ezért pedig olyannyira szerették, hogy püspökké akarták avatni. Erre viszont főhősünk már kevésbé vágyott, ezért a kinevezés elől el is bújt – egy libaólba, ahol az állatok hangoskodásukkal azonnal lebuktatták, így Márton püspök, majd később szent lett.

November 11. viszont más tényezők miatt is fontos volt a nép számára, hiszen ez volt az a nap, mikor végleg befejeződtek az aratások és szüretek, a munkások megkapták hőn áhított bérüket, hozzá pedig egy alaposan meghizlalt libát is, amit javallott volt azon nyomban elfogyasztani, tekintve hogy másnap már kezdődött a 40 napos böjt.

Így ha úgy vesszük, azzal, hogy a libák lebuktatták Mártont, nem igazán jártak jól. Ahogyan a barmok is, melyeket ezen a napon a gazdák a pásztoroktól ajándékba kapott Márton-vesszőkkel vertek meg, hogy a jövő évi szaporulat minél eredményesebb legyen.

Ám nem csak a liba került ekkor az asztalokra, hanem először lehetett megkóstolni az újbort is, amitől ha valaki becsiccsentett, az vidám évre számíthatott – a másnaposságról viszont már nem szól a fáma. A koccintáskor kortyolgatott újbort Márton-pohárnak nevezik. Más ételek viszont veszélyt rejtettek az ünnepen – például a répa, melynek fogyasztása esetén az illető egész évre felvette az ágybavizelés igen csak kellemetlen szokását. Márton napon illik minél többet inni, aki pedig a menüből kihagyja a libahúst, az egész évben éhezni fog.

Ha pedig már libalakoma, játsszunk kicsit az étellel – már ami megmaradt belőle, hiszen a liba hátsó része mindig a falu papjának járt, innen is ered a püspökfalat elnevezés. Márton napon ha a frissen sült libáról lehúzzuk a húst, illik megnéznünk a mellcsont színét, mely ha fehér, akkor havas télre, ha barna, akkor esős évszakkal kell számolnunk. Ez a párhuzam már csak azért is érdekes, mert az időjáráshoz fűződő népi megfigyelések pont fordítottan működnek: ha Márton napján havazik, esős tél lesz, ha viszont esik, akkor fagy, majd hosszú szárazság következik, míg a jégeső a korai, márciusi tavaszra utal.

Zuzmarás bokrok

Moretti Gemma

Zuzmarás bokrok

Zúzmarát virágoznak a bokrok,

fagy körmei karcolják arcomat,

s ahogy lépek, vékony jégtükör fénye törik.

Leheletem, mint apró, fehér felhőpamacs,

elillan a borús égbolt alatt.

Valahol ott bujkál a fény, a meleg,

a szürkeség mögött, ott tűnt el a nap,

úgy érzi, ez most nem az ő ideje.

Várakozik. Nagy úr a Tél, a fagy.

Rejtőzködik, lehunyva arany szeme.

A súlyos felhők hótól terhesek,

s ha széthasad az égi szürke selyem,

hullani kezd pörögve-forogva,

egymást kergetve, fénylőn kavarogva

milliónyi kis csillag, ezüst hópihehely.

Hiába múlnak el az évek

Moretti Gemma

Hiába múlnak el az évek,

Annyi minden van körülöttem

Ami elbűvöl. És a lélek

Őrzi bennem a csodaváró

Kisgyermeket. Amíg csak élek

Akit az ősz itt felejtett

Moretti Gemma:

Akit az ősz itt felejtett

A november itt felejtett

egy kis bokor őszi rózsát.

Hervadt, száradó, bús fejét

alázatosan lehajtja,

érzi, közeledik a tél,

hólepellel betakarja,

beteljesedik a sorsa.

Langyos, októberi reggel

kezdte bontogatni szirmát,

néztem, gyönyörködő szemmel,

halványlila, szép virágát.

Napról - napra pompásabb lett,

kócos szirmait kitárta,

mintha üzenni akarná:

nézzetek és örüljetek,

értetek jöttem világra.

Azt mondják, az őszi rózsa

a temetők ékessége,

akárcsak a csend, és béke,

a mécsesek fényessége.

Egy dús csokor őszi rózsát

én a vázámba is tettem,

fanyar illata betölti

a szobánkat körülöttem.

Úgy érzem, hogy mindenkinek

juthat színes őszi rózsa.

Oly sok nyílik, jut a házba,

jut a megszentelt sírokra.

S te, hervadt virágú bokor,

- ki őszi emlékként itt maradsz -,

ha jő a tél, a hó alatt,

álmodj szépet, álmodj tavaszt.

Isztambulban születem, 1932-ben. Édesapám olasz, édesanyám magyar származású volt.

Kétéves koromban költöztünk Kalocsára édesanyámmal és két fivéremmel.

Iskoláimat is itt végeztem, 1950 évben óvónői oklevelet szerezve.

Óvónőként csak rövid ideig dolgoztam, házasságkötéssel kerültem Bajára, ahol könyvtárosi végzettséget szerezve 24 évig szolgáltam az olvasókat. Nyugdíjasan még nyolc évig könyvtároskodtam egy általános iskolában, majd önkéntesként egy alapítványi könyvtárban.

Baján élek, otthonomnak érzem és szeretem a várost. Négy felnőtt gyermekem, hét unokám és négy dédunokám van.

Szabadidőmben szeretek zenét hallatni, olvasni, haikukat írni.

Gyermekkorom óta verselek.

Az évtizedek során sok költeményem jelent meg helyi lapokban, megyei folyóiratokban, antológiákban.

M. Kiss Csaba Boldogságkönyv

M. Kiss Csaba Boldogságkönyv

Tudták, hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében

nincs benne a boldogság szó?

Őszintén szólva, fogalmam sincs más országokéban benne

van -e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel?

A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez

van joga a polgároknak, de konkréten a boldogsághoz nincs.

Pedig ugye közhely, de - mint általában a közhelyek - igaz,

hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a

cinikusok, csak nem jut.

Dehogynem! - állítom én. És veszem magamnak a bátorságot,

hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit

megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam volna a

korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz,

amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak.

De nem akartam ezt írni.

Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja

garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje.

Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások.

Mesterséges Inteligencia

Hogy mire képes a Mesterséges Inteligencia!

 

Hófehér csend volna jó,

Hófehér csend volna jó,

szép, lélekbe olvadó.

Hótiszta szó, hótiszta lét,

értékelni, ami tiéd,

hálát adni az új napért,

családodért és magadért.

Mentovics Éva

Mindeneknek vagyon öröm

Mindeneknek vagyon öröm

Számokra elkészítve,

De keseríti azt üröm

Búbánattal vegyítve.

Hah! nincs semmi állandóság,

Nincs, ami megmaradjon,

Minden csupa mulandóság

Elmém bármit forraljon.

Dukai Takách Judit

Ne fészbukozz részegen

Szabó T. Anna: Ne fészbukozz részegen

Nagyon megy a falra hányás,

gyalázkodás, fertelem?

Te jobb vagy a rossz szavaknál:

ne fészbukozz részegen!

Hogyha van egy gonosz éned,

de nem lennél része sem,

rejtegetnéd, eltitkolnád:

ne fészbukozz részegen!

Indulattól hogyha fortyogsz,

türelmed fogy vészesen,

sportolj inkább, vagy aludj el:

ne fészbukozz részegen!

Ha zavaros szenvedelmed

túlmutat a tényeken,

azt se tudod, mit beszélsz már:

ne fészbukozz részegen!

Kiokádod, aztán bánod –

szabadkozol félszegen…

Hogy ne töröld fel a padlót:

ne fészbukozz részegen.

Ha ezt most piásan írnám,

bazmegelnék – mért, te nem?

Inkább szépen csendben mondom:

ne fészbukozz részegen.

Ifjúságodban emlékeid kincstára

Ifjúságodban emlékeid kincstára nemcsak szegényes, hanem közömbös is vagy iránta, hiszen még olthatatlan gerjedelemmel epedsz a jövő iránt. Amint lassankint megtelsz az idő hordalékával, mindinkább bezárkózol a jövővel szemben, hogy elmerülhess a pillanat értő ízlelgetésében. A szünetekben pedig mind erősödő körvonallal kezdenek ragyogni emlékezetedben a múlt képei, és egyre sóvárabban vágyod: bárcsak visszahívhatnád régvolt ifjúságod drága perceit.

Villányi G. András

A felnőttek,

A felnőttek, akik bolhapiacokon archeológust játszva megpróbálják felfedezni gyermekkoruk tárgyait, a társasjátékokat, a műanyag katonákat, és rábukkannak egy-egy leletre, iszonyúan boldogok. A szemét relikviává válik, a kacat felértékelődik. Nosztalgikus érzéseket táplálunk az olyan holmik iránt, amelyeket valamikor egyszerűen szemétre hajítottunk. Hogy miért? Mert félünk evolválódni. Fejlődni. Felnőni. Változni. Lefogyni. Félünk attól, hogy újra felfedezzük és átértékeljük önmagunkat. Hogy alkalmazkodjunk környezetünkhöz.

Chuck Palatniuk

Indiánnyár

Závada Péter: Indiánnyár

Mint napsütötte reklám-indián,

oly barna most az árnyas Orczy tér.

Folt egy fakó dagerrotípián

- s csak állsz, ahogy a lábadon kifér.

Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér.

A szeptemberre külön színvilág van:

összekutyulva barna és fehér,

rumos kóla egy részeg indiánban.