2014. november 30., vasárnap

Juhászné Bérces Anikó - Adventi fények


Juhászné Bérces Anikó - Adventi fények

Advent első vasárnapján
fellobban egy gyertyaláng,
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe,
mikor fénye ránk talál.

Három társa lángra várva
az adventi koszorún,
bennük rejlő fény-üzenet
átsugárzik a borún.

Hét nap múlva párban lobog,
kis fáklyaként világít,
s erőre kap lelkekben az
égiektől táplált HIT.

ÖRÖM-ünnep közelg` hozzánk,
hirdeti a harmadik,
lélek húrján zenét sugall,
óda hangja hallatszik.

Gyertya-kvartett fény tündököl,
küszöbön a karácsony,
legfontosabb, hogy SZERETET

áradjon a világon.

Aranyosi Ervin: Advent első vasárnapján


Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!
Aranyosi Ervin

Advent

Az advent az András napjához (nov. 30.) legközelebbi vasárnap kezdődik, a karácsony előtti 4. vasárnapon. Ez az új egyházi év első napja, ez a téli ünnepkör kezdete, a karácsonyra való felkészülés ideje. Az advent szó jelentése eljövetel, a latin ,,adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyit tesz: ,,Úr eljövetele". Eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, s az első időszakban háromnapos böjttel volt összekötve.

Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Ettől kezdve tilos volt minden hangos, zenés szórakozás, vagyis karácsonyig lakodalmat, táncmulatságot már nem illett tartani. A vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak ez idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak.

Ősi időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ma még csak egyetlen gyertyát gyújtunk meg adventi koszorúnkon, de hétről-hétre eggyel több gyertya fénye fogja jelezni számunkra Jézus születésének közeledtét. Az adventi koszorút általában fenyőágból készítik, kör alakú, négy gyertyával díszítik. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín és három lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának gyarapodása a növekvő fényt jelképezi, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

2014. november 25., kedd

Csontváry gondolata


Csontváry Kosztka Tivadar: Traui tájkép naplemente idején


Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére. Ebben a kialakulásban él a mai ember, keresi az igazat, a szépet s önmagát... . Keresi önmagát és az Istenbe vetett bizalmát. Az Isten megközelítésére feltétlenül szükséges, hogy az embernek tiszta legyen az érzése, befolyástalan a gondolatmenete.
Csontváry Kosztka Tivadar

2014. november 23., vasárnap

Csontváry gondolata...


Csontváry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget

Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük.
 Csontváry Kosztka Tivadar

2014. november 22., szombat

A tudásért élj, az életért tanulj.


Váci Mihály: Valami nincs sehol


Váci Mihály:
Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
      – valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
      – s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
      – s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
      – minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
      – minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
      – a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
      – az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
      – mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
      – mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
      – a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
      – a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
      – felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
      – talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
      – „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
      – mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
      – s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
      senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
      – minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
      – minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
      – kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
      – megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
      belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön

      valami, valamikor, valahol…

Ha egy olyan foglalkozást választasz,...


2014. november 20., csütörtök

Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk.


Virág László: Kiskunsági táj


Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk. Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük? Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket. De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése. S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni. Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak. Az ember az ember patikája.


Aquarius Kincsei

2014. november 10., hétfő

Kamarás Klára:Őszi illúziók

Michele Ratel alkotása

KAMARÁS KLÁRA
ŐSZI ILLÚZIÓK

Ősz van megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.

Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet , hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.

A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél…
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!

Hajnaltájt megszorítja torkodat…

2014. november 9., vasárnap

Baranyi Ferenc: ÖREGAPÁM


Baranyi Ferenc:  ÖREGAPÁM

Kalapos volt szegény öreg. Naponta
négy-öt kalappal lendített a sorsán,
s – ha adni-venni falvak összegyűltek –
árulta őket nagy vásári ponyván.
Néhány kalap – s a lányát férjhez adta.
Sok-sok kalap – s cserép került a házra.
S mikor már fedett fővel járt a környék:
öregapám a lét nyűgét lerázta.
Csöndes szerszámait hidegre tette,
hanyatt feküdt és ránccal körbe sáncolt
szemébe húzta utolsó kalapját.
Meghalt. Csak addig élt, amíg muszáj volt.

(1958)

Hűséges vagy,


2014. november 7., péntek

Audrey Hepburn gondolata


Egy ház nem otthon, ha a gyerekeknek és a kutyáknak tilos bemenni a nappaliszobába.
Audrey Hepburn

Susanna Tamaro:Vannak dolgok, melyeket csak egy bizonyos korban érez magáénak az ember.


Fekete Zsolt: Városkép

Vannak dolgok, melyeket csak egy bizonyos korban érez magáénak az ember. Ezek között van az a bizonyos kapcsolat a házzal és mindavval, amit az tartalmaz vagy körülötte van. (...) Hirtelen megérted, hogy a Ház és a Kert már nemcsak egy ház vagy egy kert, ahol véletlenül, kényelemből vagy a szépség kedvéért élsz, hanem az a bizonyos Te házad és kerted, hozzád tartoznak, mint ahogy a kagylóhoz tartozik az a puhatestű is, mely benne él. A saját váladékaiddal alakítottad ki ezt a kagylót, röviden benne van a te történeted. Teljesen körülvesz ez a csigaház, s talán még a halál sem tudja őt megszabadítani tőled, és mindazoktól az örömöktől és fájdalmaktól, mit belsejében éltél át.

Susanna Tamaro

2014. november 6., csütörtök

B. Radó Lili : Esteledik


B. Radó Lili : Esteledik

 Fejünk felett, látod, hogy húznak a darvak!
így repül, szerelmem, felettünk az élet.
Nézd az őszi kertek hervadozó lombját:
pirosló örömünk így fakul meg, hullván.

Jaj, kedvesem, vigyázz, elmúlik az élet,
nincs már víg majális, messze a madár is,
fáradt lombok ölén, futó felhők alatt
halkan hull a harmat.
Szerelmem, este lesz....


Kosztolányi Dezső: Ne hidd, hogy...



Kosztolányi Dezső:  Ne hidd, hogy...

Ne hidd, hogy a világ ma boldog,
mert a piacon pár nevet.
Sötétbe bújnak a borongók,
és ott keresnek menhelyet.

A szenvedők sötéten érzik,
nem ez a föld az ő helyük.
Mély árnyba vérzik a kevély szív,
csak az üres forg mindenütt.

Fölszínen ágál a silányság,
ágyára dől a bús maga,
eloltja csendesen a lámpát,
s rádől sötétlő bánata...
1905


2014. november 5., szerda

Ahol nem halt ki még a jóindulat,


Meleron Entitas:Senki sem több vagy kevesebb másoknál


Meleron Entitas

Senki sem több vagy kevesebb másoknál
Senki nem tud többet vagy kevesebbet másoknál
Senkinek nincs kevesebb vagy több képessége másoknál
Senki nem nagyobb vagy kisebb földi vagy misztikus útján másoknál..

CSAK LEHET, HOGY HAMARABB ÉBREDT ÖNTUDATÁRA ÉS ÍGY HAMARABB JÖTT RÁ.....HOGYAN HASZNÁLHATJA AZT, AMI ELEVE BENNE VAN....

AMI BENNE VAN MINDEN EMBERBEN ... ALAPFUNKCIÓKÉNT ......"GYÁRILAG"

El ne hidd, hogy valaki jobban gyógyít mint TE....jobban tanít mint TE.....jobban dolgozik mint TE.....jobb ember mint TE......több képessége van mint Neked.......netán többet lát a láthatatlan világokból mint Te.....vagy jósol mert Te nem tudnál.........

viccelsz?....MINDEN KÉPESSÉG MINDEN EMBERBEN BENNE VAN...így születünk....ezek ugyanolyanok mint a LÉLEGZÉS....vagy a Léle-K-zés........

csak épp nem így tanultad....hogy ezernyi képességed birtokában KÜLÖNLEGES, EGYEDI LÉLEK VAGY.......

Van aki erre rájön.....és magasztalja magát....van aki rájön...és nem tud vele mit kezdeni....van aki rájön.......és csendben teszi vele a dolgát........mert ez IGY TERMÉSZETES...

..és ha azt kérdezed, miért nem gyógyító, mágus, látó, világmegváltó stb mindenki ha ez így van?....nos a válasz egyszerű...

MERT HA MINDEN EMBER, MINDEN KÉPESSÉGÉT HASZNÁLNÁ ÉS HASZNOSÍTANÁ E FÖLDI VILÁGBAN....AKKOR SEMMI ÉRTELME NEM LENNE ITT LENNÜNK......NEM TUDNÁL SEGÍTENI A MÁSIKNAK....MERT MINDENKI MAGÁNAK SEGÍTENE...NEM LENNÉNK RÁSZORULVA A MEGTAPASZTALÁSAINKRA ÉS ARRA, HOGY MÁSOKAT IS MEGTAPASZTALTASSUNK.....

ragozhatnám nap estig.......de egy a lényeg...SOSE FELEDD KÉRLEK.....SENKI NEM TÖBB VAGY KEVESEBB NÁLAD....LEGFELJEBB ANNAK TARTJA MAGÁT...

jó utat...... .........és tudd a VILÁG NEM LENNE TÖKÉLETES HA TE NEM LENNÉL BENNE !!!

Szeretettel: Meleron

2014. november 2., vasárnap

Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába


Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omladékony a homok, keres másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Ha a sós mocsár kemény hártyája beszakad málhás szekerei alatt, láthatod, mint sürög-forog, szabadítja ki állatait a kátyúból, tapogatja ki a szilárd talajt, de aztán hamarosan ismét visszatér rendben az eredeti irányba. Ha valamelyik teherhordó állat összerogy, megállnak, felszedik az összetört ládákat, átrakják egy másik állatra, a csikorgó kötélen jól meghúzzák a csomót, hogy le ne csússzanak, aztán indulnak tovább, ugyanazon az úton. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik a homokba. Vitatkoznak. Aztán egy másikat kerítenek elő, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, amely ura az akaratának.

Antoine de Saint-Exupéry